Fénypont-hír

Szeretettel ajánlom: http://www.fenyhordozok.hu/wordpress/?page_id=1496

Kérés - nagy tisztelettel

Kérlek Benneteket, támogassátok azzal írói tevékenységemet, ha idéztek az oldalunkról, a blogokból - jelöljétek meg a forrást. Mostanában több Internetes idézet-gyűjtőhelyen akadtunk rá anonim-módon közölt soraimra. Tiszteljétek - és nem csak az én esetemben - a szerzői jogokat, legyetek szívesek! Köszönet a figyelmetekért!

Boldog karácsonyt! :-)

Kedves!
Blogomat továbbra is minden nap frissítem, csak immár a www.fenyhordozok.hu oldalon. Egyéb olvasnivalókat is rendszeresen feltöltünk a hivatalos honlapra.
Szeretettel és barátsággal várlak, ha inspirációt érzel a találkozásra: Virág

Egó-csapdák

"Meg kell értened, ha a valódi fejlődés a célod:  a félelemből születik minden, ami később fájdalmat és szenvedést okoz.
És meg kell érezned azt is, ha a másik erejét gyöngíted, csak megvakult önmagadat vezeted a bukás felé.
Mert a Sors bumerángként juttatja vissza hozzád az általad küldött üzeneteket…"
"Az egó hangos, dicsekvő, vagy épp ál-szemérmes, ál-alázatos játszmákba csábít, miközben az energia – ha éber vagy és bölcs – leleplezi önmagát: ha képes vagy olvasni belőle, felismered, ki az, aki Szívéből szól, és ki, aki saját színpadán épp “szentet” alakít, valósághű jelmezben.
Megérzed, ha tiszta az elméd és nyitott a szíved, hogy kinek a megnyilvánulása őszinte, és ki az, aki csupán hatalmi játszmáit bonyolítja lelki érettség, finomság  átmeneti látszatát keltve."


FOLYTATÁS: http://www.fenyhordozok.hu/wordpress/?page_id=89

Várlak...

Kedvesek! Mától a blogom a www.fenyhordozok.hu oldalról érhető el. Szeretettel várlak Benneteket!!!
Aki Firefoxszal nem tudja behozni az oldalt, az ide kattintson:
http://www.fenyhordozok.hu/wordpress/?page_id=89

Újjászületés

A blog hamarosan megújul... Következő bejelentkezésemig türelmeteket kérem, szeretettel: Virág

Visszavonulás

Bölcs vagy, ha nem avatkozol be mások sorsába akarnok lelkesedéssel. Inkább csak áramolj... Tégy, ha tetteidet kérik és a szíved is azt dobogja: a feladat Téged hív... de tudj háttérbe vonulni, elcsendesedni, ha a belső hang azt súgja: ez nem a Te utad...

Egyenes út

Ha nem állsz ki önmagadért, épp oly romboló munkát végzel - csak épp befelé -, mintha hangos indulataiddal szennyeznéd környezetedet. Az, hogy a külvilág felé vagy saját valóságod középpontjába küldözgeted mérgezett nyilaidat - jelentéktelen különbség, hiszen mindkét agresszív megnyilvánulás az Egységet sérti. Ne jó légy, hanem őszinte. Mert a jóság elmeproduktum, a megfelelési kényszer általi erőszak kifejlete. Az őszinteség azonban a Szívben fakad, és nincs más eszköze, csak a tisztaság.

A másik én

Könnyen ítélkezünk, holott nem ismerhetjük a másik ember valóságát; azt, hogy fogantatása pillanatától milyen élmények érték, amelyek által mai arcvonásai alakultak. Gondolhatod őt furcsának, elviselhetetlennek - egy azonban bizonyos: az, ahogyan a világot tanultuk, tapasztaltuk, erős formálója személyiségünknek. Az emberek nem rosszak, legfeljebb elesettek, mert nem kapták meg a megfelelő szeretetadagot hamuban sült pogácsaként... ezért félnek... és félelmeik által bukdácsolnak... félelmeik által marnak, ahelyett, hogy ölelnének.

Megérteni akarj, ne vádaskodj. És azt se feledd: akivel összehoz az Élet, azzal rímeltek egymásra: közös tanulnivalótok köt össze benneteket. Nem ritka, hogy ami a másikban felzaklat, az saját gyógyítatlan sebedre emlékeztet, ezért fáj annyira a találkozás.

Szellemi csapda

Boldog vagy, igazán? Egyre több az önfeledt csönd-pillanat az életedben? Ha igen - jó az irány, amit követsz... 

Azonban ha csak a gondolat az, ami azt üzeni: gyors ütemben haladsz, fejlődsz, és e felszínes megerősítések által egyszer csak elkezded elhinni, hogy több vagy, mint más - csak az egód űz alamuszi játékot Veled.

Minden olyan meggyőződés, ami eltávolít embertársaidtól, fel nem ismert büszkeségcsíra Benned, azaz elfojtott haragod következménye, dominanciavágyad burkolt megnyilvánulása.

Légy éber! Ha úgy véled, túlhaladtál másokon, és sajnálkozás-teli önimádattal  konstatálod magadban, hogy a másik még nem érett arra, amire Te már igen: eltávolodtál Önvalódtól, letértél a Tiszta Ösvényről, és nem teszel mást, mint kóros irányítási kényszered áldozatává alacsonyítod le Szeretetre és Egységre vágyó Önmagad. 

Az egónak szüksége van azonosulási pontokra, skatulyákra ahhoz, hogy elemében érezhesse önmagát. Ha magadra aggatsz különféle jelzőket, titulusokat, pozíciókat - és hosszú a sor -, nem teszel mást, mint (a látszat persze mást mutat) korlátozod saját megéléseidet. Teljesen mindegy, hogy mit tettél tegnap, vagy mire készülsz holnap - a "ki vagyok én" egyetlen hiteles válasza a MOST-od. Fojtogathatod magad megfelelési kényszered által világra hozott szerepekkel, de azzal csak lehetőségeidet nyesegeted: minden, ami az egó terméke, elszeparál attól, aki az Öröklétben vagy.

...

Néha megkérdezik tőlem, mit szeretek leginkább önmagamban. Fogós, ravasz kérdés, ugye? 

De már sejtem a választ: azt, hogy tudok változni... bármely pillanatban. Ha eldöntöm, és ezzel valódi, tartós győzelmet aratok esendőségem fölött. 

Talán már nem akarok a világ felett győzni... csak élni a létezés megismételhetetlen pillanatait...

És ha kihúzzák a lábam alól a talajt (ami igencsak ismerős veszélyforrás jelen korunk erőszakos mindennapjaiban), emlékeztetem magam arra, hogy csak egy illúzió törött össze, nem a Valódi Énem, ami sebezhetetlen. És ami össze tud törni, az nem is igazi... fölösleges energiánkkal tartogatni, őrizgetni, félelmeinkkel körbebástyázni... hiszen úgyis múlandóságra van ítélve. 

Nem számít, ki vagyok - és nem számít, ki vagy Te. 

A Jelen Pillanat összetekintése az, ami fontos. A Szíváramlat. Amelyben EGY-ek vagyunk.

Sokszínű paletta

Ha csak a világos színeket fogadod el személyiséged palettájáról, egy idő után kitörés előtt álló vulkánhoz teszed hasonlatossá magad. Az ember természete ugyanis túlságosan összetett ahhoz, hogy kiiktassa lényéből a sötétséget - ezt egyetlen megoldással lehet színlelni csupán: elfojtásokkal, amelyek egyenes következménye az érzelmi, mentális, fizikai megbetegedés. Nem jóságosnak, hanem őszintének és tudatosnak érdemes lenni, hiszen ez adja a spirituális Erőt, amely a megvilágosodott élet felé emel; amely a Bölcsesség tüzét felébreszti és fenntartja Benned. Az, aki az egyoldalúság áldozatául esik, nem tesz mást, mint illúzióbölcsőben ringatja magát, és nem ismeri fel, amit körülötte már mindenki lát: tekintetében egyre sűrűsödik a fájdalom és a zűrzavar, mert megfelelési kényszerből született szerepének és nem Önvalójának adta át saját lehetőségeit. A Bölcs tudja, hogy - egy ismert mondással élve - Teréz anyát és Hitlert egyetlen döntés választja el egymástól. Minden ember kétpólusú, magunkban hordozzuk a fényt és a sötétséget egyaránt. Ez nem idea, hanem tény, amit előbb vagy utóbb tapasztalati úton fel kell ismernünk, el kell fogadnunk, ha a fejlődés útjára lépünk. Az érettség azt jelenti, TUDATOSAN választjuk gondolataink, szavaink és tetteink irányultságát, azaz nem tomboló indulataink, befolyásolhatóságunk, manipulálhatóságunk ostorcsapásai hozzák döntéseinket, hanem szabad akaratunk - amely az önként vállalt Fényharcosság egyre magasabb és mélyebb megélései felé vezet bennünket... mert mi így akarjuk... mert mi így határoztunk...  

Ébresztő, Ember!

Egy reggel talán arra ébredsz, felismered, mi zajlik a világban, és elkezdesz tudatosan dolgozni felszabadulásodért,  mert megérted, hogy minden perc számít.

Igen, minden perc számít...

... Földanyánk kétségbeesetten küldözgeti jeleit: ébredj, Ember, nem bírom így tovább, MUSZÁJ VÁLTOZTATNOD ITT ÉS MOST...

... és az Isteni Akarat is szólongat: eljött az idő, Ember, nem halogathatod tovább felemelkedésedet...

... annyi a jel körülöttünk, amely változásra int: forradalmak és lázadások, földrengések és tornádók, pénzügyi és morális összeomlások, csoportos és egyszemélyes drámák ...

... ám ha nem a saját kertünket áztatja a víz, és nem a mi fejünk felől viszi le a szél a tetőt - nem mozdulunk, mert velünk hogyan is történhetne hasonló?

... és ha nem rólunk mond halálos diagnózist az orvos, mert nem hallgattunk szervezetünk korábbi figyelmeztetéseire - nem reformáljuk meg mindennapjainkat, hiszen idáig is jól megvoltunk szokásainkkal; ezután miért is lenne másként?

... és ha mégis történik Valami, ami darabokra töri össze életünket, a fájdalmas, gyászos megélés után miért ne hihetnénk azt, hogy mégis csak a balszerencse győzedelmeskedett felettünk, és változtatni még mindig nem kell, hiszen e történetben csak áldozatok voltunk, és nem teremtők...?

Jöhetnek a jelek, sorra, egyre egyértelműbb üzenetekkel - ha az ember Csipkerózsika-álmát alussza, reménytelen beállítani a vekkert: tovább-szundikálja úgyis életét... és aztán mélységesen felháborodik az élet igazságtalanságán, hiszen ő nem tett semmi rosszat... ő nem tudta, hogy ezután ez következik...

... holott fájdalmas jeleket csak az kap, aki letért az Isteni Terv útjáról és szeretetellenesen gondolkodik, szól, cselekszik... Szeretetellenesen gondolkodni, szólni, cselekedni nagyon könnyű, hiszen ehhez szoktattak az elmúlt évezredek beidegződései... a szokásokat feladni pedig igencsak komoly kihívás...

... nem feladni őket, vért izzadva? Túl nagy áldozat akkor, amikor határtalan a lehetőségünk az ébredésre, a megvilágosodásra, Önvalónk felismerésére...

Ébresztő, Ember!

A holnap mindig késő...

Egész-ség

Ha azon munkálkodsz görcsös igyekezettel, hogy hófehérnek mutasd magad mások felé, elveszíted személyiséged sokrétűségének felismerési lehetőségét. Nem az az igazi harcos, aki világosra meszeli arcvonásait, ezzel letérve az őszinteség útjáról,  hanem aki bátran ismerkedik a Benne rejlő kétoldalú lehetőségtárral, és képes a helyzetnek megfelelően, szabadon eldönteni, hogy mely színeket választja aktuálisan saját palettájáról.  

Minden ember összetett, egyedi megvalósulás. Ha a ránk erőltetett jókislány/jókisfiú szerepbe fojtjuk indulatainkat, teljességünket - előbb vagy utóbb, de biztosan megbetegítjük lényünket. 

Ismerd meg Önmagad - ez az egyetlen út, amely Harmóniához, Egész-séghez és Szabadsághoz vezet... 

Befelé

Harag tombol benned? 

Nézd meg, mire emlékeztet a másik fél (számodra) elfogadhatatlan viselkedésével, és találd meg ezáltal a gyönge pontodat... Minden konfliktus odabent születik, így a gyógyítása is csak saját változásaiddal lehetséges...

Áldozatszerep

Meghatározhatjuk áldozatként önmagunkat, ám ha változni kívánunk (ami fennmaradásunk, boldogságunk hosszútávú feltétele), rá kell ébrednünk, hogy az áldozatszerep csak egy megkövesedett gondolat, amely a fejünkben született, egyfajta önvédelemként vagy kifogásként. A bűnbakkeresés felszíni stratégia, amellyel a másik emberből ideig-óráig részvét-energia talán kicsalható, ám az Univerzumot elaltatni vele nem lehet. 

...

Bármi is történt velünk a múltban, azt energiáinkkal, gondolatainkkal vonzottuk magunkhoz. A többi ember, esemény katalizátorként, hírvivőként munkálkodott e folyamatban; a felelősség kizárólag a miénk megéléseinkért. 

...

Lehetett gyötrelmes a gyermekkor számunkra: tévedhettek, hibázhattak velünk szemben szüleink, gyerektársaink, tanáraink - az Igazság mégiscsak az, hogy e reakciókat lelkünk követelte meg magának, tanulási lehetőségként. A kérdés nem az, hogy MI TÖRTÉNT?, hanem a HOGYAN ÉLTÉL A HELYZET HOZTA FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGGEL? Továbbpasszoltad, mint egy megfakult focilabdát, vagy szembenéztél vele, és végül belőtted a gólt: azaz hajlandó voltál tanulni és változni általa... Főnixmadárként kiemelkedni és újjászületni egy régóta hordozott, téves mintából - ez az igazi győzelem. 

...

Nincs szerencsétlenség. Nincs pech-sorozat. Nincs áldozatszerep. 

Karma van: amit korábban elkövettél, az bumerángként tér vissza hozzád, mindaddig, míg nem tanulod meg a leckét. Mondhatod, hogy gyermekként ártatlan voltál, mégis fájdalom ért - ám ez nincs így: előző életeid elkövetései ugyanúgy visszapattannak rád, előbb vagy utóbb.

...

Változni kell. Ez a Törvény, ez a Boldogság Kulcsa.

...

A Hős az, aki élete jelzéseire figyelve tudatosan halad az Útján, szüntelen alakulásban és fejlődésben. Nem az számít, hogy ki voltál, mit cselekedtél egykor, hanem, hogy kész vagy-e tanulni tévedéseidből, átalakítod-e magadban azok tanulságait belső tapasztalattá...

Szabadságunk

Az emberi természetre hagyatkozva még mindig őskori szokásaink foglyaként tengetnénk napjainkat, nem tanulva semmiből és senkitől. 
Ám szerencsére az ember kész időnként - legtöbbször krízis beköszöntésekor - isteni természetére is ráhangolódni. Ilyenkor indul el a változás útján...

...
Evolúciónk feltétele az, hogy kinőtt, elnyűtt, működésképtelen beidegződéseinken felülemelkedve a boldogság és kiteljesedés felé tréningeztessük önmagunkat. Az Isteni Akarat igencsak jóindulatú: ha látja, hogy harmóniánk felé haladunk, megtámogat az Örömben. Ha azonban eltérünk ettől az iránytól, figyelmeztető jelzéseket küld számunkra - egyre markánsabb "csomagolásban". 
Aki számára stagnáló vagy gyötrelmes az élet, biztos lehet abban, hogy eltávolodott Igaz Önvalójától, átadta az egójának a vezetést. Az Univerzum tévedhetetlen - a mindennapjainkban megnyilvánuló erők egyértelmű igazságokat mutatnak. Ha elfogadjuk őket, tanulva belőlük - egyre kiegyensúlyozottabb megéléseket kapunk visszaigazolásként. Ha azonban nem változtatunk, hanem rossz szokásainkban dagonyázunk továbbra is, számíthatunk egy soron következő válságra, amely alkalomról alkalomra fájdalmasabbnak ígérkezik. És ha az ember lába végképp földbe gyökerezett, és képtelen kilendülni a (sült galambra várakozó) álláspontból - megszakad az élet fonala, és új szerep felvételére kényszerül a Lázadó Utazó, amely a régi rezgésszintnek megfelelő kihívásokat hozza számára, csak még látványosabb kivitelezésben. Menekülni nem lehet - az egyetlen kiút a változásban van.

...
Nem az az ÉLETMŰVÉSZ, aki a társadalommal szembeszállva álforradalomra, sorból  kilógással való hetvenkedésre idomítja önmagát - az ilyen ember csak a félelmeivel küzd.

Az igazi Hősök, az igazi Művészek azok, akik képesek értelmezni saját életük jelzéseit, és egyre magasabbra nyújtózkodnak az Evolúciós Létrán, szüntelenül tökéletesítve magukat, Isteni Énjükkel való egyesülésükig.

A szabadosság tiltakozásból fakad, amelynek gyökere a görcsössé vált félelem... A Szabadság az Önazonosság Békességében rejlik. 

...
Ideje változtatni, hiszen körülöttünk egyre tombolóbb a nagyvilág... a felgyorsult, követhetetlen események láncolatában - amely ránk vár - már jóval nehezebb lesz a belső világokban való tudatos transzformációt végigvezetnünk...

Törvény

Ha az ember nem változtatja meg gondolkodását, nincs esélye arra, hogy harmonikusabb, boldogabb jövőt varázsoljon magának...

Döntés

Nem az a lényeg, hogy milyen voltál és mit tettél - hanem hogy ma miként döntesz az életed folytatásáról.

Az Út

Tévedtünk, hibáztunk sokat.
Ha nem tettük volna, nem lennének tanulságaink. 
Tanulságok híján pedig lehetetlen a fejlődés, a tökéletesedés.

MOST

Az örökös múltba tekintés elválaszt a jelen pillanatától, amelyben a jövő épül.

Felejtsd el, hogy bármi közöd lehet ma az elmúlt dolgokhoz - a nosztalgia vagy visszafelé irányuló hibáztatás, önsajnálat csak belehúz az öreg energiába, amely visszatartja fejlődésedet. 

Légy bátor annyira, hogy a MOST képlékenységének adod át magad, ezzel felismerve: a harmónia forrása mindig is saját kerted végében fakadt...

Látomás

Álmot láttam az éjjel. Elmesélem Neked is, hogy értsd, hogy ébredj, hogy merj elindulni Önmagad felé.

Álmomban hatalmas szélvész pusztította a világot, földrészről földrészre vágtázva, dühödt paripaként fújtatva, életre keltve az Őselemek évezredes elfojtásait. Amerre száguldott, mindent felforgatott, szétzúzott és porrá őrölt, amit az ember valaha is fontosnak gondolt: házakat és garázsokat, bevásárlóközpontokat és járműveket, és a bankok téglákra szaggatott épületeiben megbújó papír-és fémpénzeket is atomjaira bontotta, mintha soha nem is léteztek volna.

Az egész Világ kiüresedett, és e megszürkült sivatag közepén, amelyet már nem éltetett más, mint az emlékezés, ott rimánkodott vacogva az ember.

- Istenem, miért??? - ezt kérdezte újra meg újra, és még mindig nem remélt választ. 

És akkor egy monumentális Hang szólt ki a Mindenségből és azt felelte:

-...annyiszor figyelmeztettelek, Gyermek, annyiszor kértelek, hogy változtass... Magadtól kérdezd meg inkább: miért nem tetted akkor, amikor módodban állt? Miért? 

És az Ember zokogott: 

- Csinálj valamit, hiszen képes vagy rá. Add vissza a birtokaimat, hozd vissza a Világomat... 

És a Hang mély szeretettel azt válaszolta: 

- Nincs birtokod és nincs világod, mert még mindig csak akarsz, és nem elfogadsz. Még mindig nincs benned Szeretet. Egykor megadtam neked mindazt, amit kívántál - és figyeltem, nagyon sokáig, mi  történik. Lett házad, autód, ruhád, ételed és italod... több, mint amire szükséged lehetett, megosztani mindezt mégsem akartad azzal, aki nélkülözött. Mindent elvettél Földanyától, és én hagytam, hogy kipróbáld magad. Visszaéltél a hatalommal... és még mindig nem a Szeretet az, amit visszasírsz, hanem a tulajdon. Nem tehetek érted semmit...

És a Hang visszaolvadt a Mindenségbe. 

A vacogó ember a sivatag közepén így merült baljós, vészjósló, örök álomba... 

... holott másként is alakulhatott volna.

De így lett. 

Mert nem akart ébredni.

Add tovább! (Egy felhívás, 2008-ból)

Jó reggelt! :-)

Mindig öröm rátalálni olyan alkotásokra, amelyek ébresztően hatnak - úgy véljük, a Tibet, a száműzött ország című magyar dokumentumfilm egyértelműen ilyen, ajánljuk megtekintésre.
Van benne egy nyilatkozat, amit mindenképpen szeretnénk szélesebb körben eljuttatni a felelősen gondolkodókhoz. Olvassátok figyelmesen, lélekkel!

"Az emberiség számára nincs túl sok választás, csupán kettő: vagy elfogyasztunk mindent, elpusztítjuk a Földet, vagy visszafogjuk magunkat és gondolunk a következő generációkra is. Nincs harmadik út. A jelenlegi, fogyasztásra épülő társadalmakat, ezt a fajta gazdasági berendezkedést a Föld nem bírja tovább. A globális felmelegedés, a környezet pusztítása, az ózonlyuk növekedése, és hasonló tényezők miatt úgy vélem, maximum hatvan, hetven évünk lehet hátra. Különösen a vagyonosok és a nincstelenek közötti társadalmi szakadék fenyeget egy nagyobb, világméretű konfliktus kirobbanásával. Szóval vagy a spirituális utat választjuk, és megpróbálunk harmóniában élni a természettel, vagy elpusztítjuk a természetet, a Földet és mindennek vége lesz. Nem hiszem, hogy az emberiség az utóbbit választaná. Inkább még generációkon át szeretne a Földön élni. Nem maradt más választásunk. Az egyetlen esélyünk, ha megtanulunk harmóniában élni a természettel". (Prof. Samdhong Rinpocse)

Éppen ezért nagy öröm nekünk, fénypontosoknak, hogy tavalyi szemétszedéseink nyomán beindult másfelé is a mozgolódás, nemrégiben például egy erdélyi diákcsapat végzett földgyógyító tevékenységet (fotók a honlapunk archívumában). Nagyon várjuk azok jelentkezését, akik bárhol az országban, a világban csatlakoznának mozgalmunkhoz. Egy szemétszedő akció látszólag talán nem sokat ér ahhoz képest, amit tennünk kellene - mégis egyértelmű, hogy rengeteget számít, már csak azért is, mert látjuk, a példa ragadós, szólítsuk szelíd harcba lehetőségeinkhez mérten környezetünk tagjait!
A másik teendő: a mindennapokban rejlő tudatosság.

Van egy könyv is, amit figyelmetekbe ajánlunk: David Suzuki és Amanda McConnell írta, a címe Szent Harmónia, Helyünk újrafelfedezése a természetben (de épp így ajánlhatnám pl. a David Attanborough-filmeket is). Idézetek a könyvből:

"Amikor körbevitorláztam a földet, saját szememmel láttam, hogy az ember szeméttárolónak használja az óceánokat. Mire hazatértem, elhatároztam, hogy teszek ellene valamit, és mindjárt a magam "portájával", a sydneyi kikötővel kezdtem".

Egy 12 éves kisfiú vallomása szintén a könyvben olvasható:

"Bár kicsi vagyok, azt azért tudom, hogy ha azt a sok pénzt, amit háborúskodásra költenek, a szegénység felszámolására és környezetvédelmi gondok megoldására fordítanák, a Föld valóban csodálatos hely lenne".

Az emberek többsége ilyenkor csak legyint, és azt mondja: nem én tehetek róla, nem az én dolgom! Nem egy eset volt, hogy szemétszedéseink során nézelődők megkérdezték: és ti ezért mennyi pénzt kaptok?
A válaszunk erre: valamennyiünk magától értetődő feladata ez lenne. A felelős gondolkodás, a nem ártás törvénye.

A Fénypont várja mindazok jelentkezését, akik önkéntesként részt vennének akár a jövendő Fénypont-iskola környezetvédelmi programjának kidolgozásában, akár más, hasonló célú és jellegű akciókban.
És most ezt az üzenetet, kérünk, tényleg küldd tovább mindazoknak, akikkel kapcsolatban állsz.
Hiszen a "fogjunk össze egy jobb világért!"- mottó nem csak egy szlogen, valóban összefogásra, közös gondolkodásra és tettekre van szükség ahhoz, hogy szebbé, őszintébbé tegyük az emberi életet...

Egy indián-költemény:

A föld megtanít
(feketeláb)

A föld megtanít emlékezni.
Megtanít a csendre -
ha fűszálak közt a fényt nézem.

A föld megtanít szenvedni.
Megtanít a kínra -
ha gondolok a kövek álmaira.

A föld megtanít az alázatra.
Megtanít a tiszteletre -
legyek olyan, mint a fák rügye.

A föld megtanít törődni.
Megtanít a szeretetre -
adjak úgy, ahogy ő ad életet.

A föld megtanít a bátorságra.
Megtanít a kitartásra -
fákat mutat villámlásban.

A föld megmutatja: meghalhatok.
Megmutatja, vége lesz erőmnek,
mint a hangya, kicsi vagyok.

A föld megtanít a szabadságra,
milyen is az, megláthatom,
ha felhők között szárnyal a sas.

A föld megtanít az elmúlásra.
Milyen a halál, megláthatom,
ha csendben lépkedek az avaron.

A föld megtanít az elfogadásra.
Megmutatja, fogadjam el,
mint tavasszal a hópihe.

A föld megtanít a hálára.
Megmutatja, hogy sóhajt
a száraz föld, ha végre ihat.

És egy Fénypont-üzenet:

"Öreg volt, szinte kérges a keze.
Órák óta nem tettem mást, csak ezt az öreg és kérges kezet néztem - és meghatottság járt át. Az én drága, megvénült, jó anyám soha nem kért ezzel az áldott két kézzel, mindig csak adott. Adott és nem vett el semmit. Másokért élt, és önmagára csak most, hogy már beteg és meggyötört - igen, most gondolt először. Felpillantott az égre, és azt mondta, kitárt karokkal:
- Áldás az embernek! Áldás ahhoz, hogy megtanuljon végre tisztán, szeretetben élni...
És én nekiindultam a Világnak, drága anyám üzenetével..." (Szabó Virág: Anyám meséje)

Szeretettel várunk minden tennivágyót! :-) Szép ébredést! :-)

www.fenyhordozok.hu
fenypont@gmail.com

Álomvilág

Az álmok félrevezetnek. 

Azt hiszed, hogy teremtesz általuk, holott nem teszel mást, mint asztrálsíkra vezérled a valóság elől menekülni vágyó önmagadat. 

A tudatos teremtés határtalan lehetőség az ember számára, hiszen általa tudunk előre haladni az életben; segítségével a leglélegzetelállítóbb csodák is megvalósíthatók.

Ám ne keverd össze a tudatos, bölcs teremtést az álmodozással, az elvágyódás "legális" formájával, amely által hűtlen lehetsz MOST-oddal szemben. 

Az ember, ha nem tud itt és most boldog lenni - hosszútávon (belső átalakulás nélkül) máshol sem lesz az, mert az örök harmónia kulcsa bennünk van.

A honvágy nem egy másik ország, vagy egy másik ember hiánya bennünk, hanem elszakadtságunk jele, a Szívállapotunktól. Nosztalgia az Egy iránt, amely elménkben formát ölt, értelmünk számára megfoghatóan.

Maradj inkább, ahol vagy - és találd meg azt, aki vagy. 

Szebb valóságot kapsz jutalmul, mint amit legmerészebb álmaidban valaha is megfogalmazhattál.

Tömlöcben

Börtönben érzed magad? A titok az, hogy Te magad vagy e tömlöc őre, még akkor is, ha látszólag más bilincsel kényszerhelyzetbe Téged. A Te függéssel társult bűntudatod és magánytól, szabadságtól való félelmed akadályoz abban, hogy felröppenhess végre. A boldogság beteljesedésének gondolata riasztó, az egó ugyanis szenvedni vágyik. Így aztán fogva tartja lényedet, nehogy kiderüljön az Igazság arról, hogy akár lehetne teljes is az életed... ha megengednéd magadnak.

Hagyd fogva tartódat szabaddá válni kellemetlen kötelezettsége alól, amelyre hipnotizáltad őt - és engedd meg az Univerzumnak, hogy úgy tanítson, ahogyan kész vagy a befogadásra...

Kitárul az Életed, ígérem.

Szerettél-e már?

Az ember sokszor mondja: szeret.

Ám amikor nem kapnak kielégülést vágyai a Másik által: dühössé, csalódottá válik, és gyűlölni kezd, vadul. 

...

Szerettél-e vajon, igazán, a mélyből, ha nem tudtad kitörő örömmel fogadni a Másik Ember szabad akaratának megnyilvánulását? 

Akartad-e valaha szárnyalónak látni Őt akkor, ha képtelen voltál elfogadni élete döntéseit?

Vagy inkább csak álmodtál egy képet róla, amely ha visszatükröződött rád jólfésült mosollyal, elégedett voltál, ám ha megcáfolta reményeidet, haragoddal szilánkosra törted a tükröt...? 

Szerettél-e úgy valaha, hogy képes voltál egód követeléseit a háttérbe szorítva valóban végighallgatni a Másik álmait, Szívedből együttérezve az Ő lüktető dobbanásaival?

Szerettél már?

Szerettél már úgy, hogy aggodalom, kétségbeesés, harag és fájdalomérzet nélkül el tudtad fogadni a Másik Ember - életedből való - távozását?

Szerettél már úgy, hogy megünnepelted a Másik Ember döntését, amely pedig - látszólag - nem a Te elvárásaidat, reményeidet szolgálta? 

Szerettél már úgy, hogy köszönni tudtad, Szívből, a Másik Ember létezését, még akkor is, ha nem adta meg számodra azt, amit az egód kívánt tőle? 

Szerettél már...? 

Szeretted-e valaha úgy Önmagadat, hogy meghallgattad, mire is vágysz - igazán?

Szerettél már?

Álmodás

Miről álmodsz nyugtalan éjszakákon? Milyen víziót táplálsz nap mint nap fékezhetetlen energiáiddal?

Készülődj a szembesülésre: az lesz hamarosan a Valóságod.

Légy tudatos! 

Az Univerzum minden eszközt és körülményt megad számodra ahhoz, hogy harcossá képezd ki magad. A Tanulás Útjára azonban Neked kell lépni, egy fényesebb jövendő érdekében.

Árnyasan

Fogadd el, hogy a démonok benned nőnek óriásira, amihez a külvilág legfeljebb csak katalizátor-szerepet vállalhat, tanításképpen. Tudatos edzésprogram ez az Univerzum részéről, amelynek célja, hogy megtanuld irányítani a gondolataidat és felismerni, mi igaz, és mi csak az elméd félelmeinek "gyümölcse". 

Az árnyékok lehetnek ijesztőek, ha létjogosultságot adsz nekik, és szüntelenül táplálod őket energiáiddal. Nélküled azonban: nem léteznek...

Te

Nem az számít, hogy mit gondolnak Rólad mások - hanem hogy Te milyennek építed fel önmagadat. 

Bármelyik pillanatban kezdhetsz új életet, ha lezárod a múltat, és egy új jövő megalkotására fókuszálod energiáidat. 

Miért nem tesz így mégsem az ember? 

Mert inkább szenvedéshálóba tekeri önmagát, ahelyett, hogy lemondva berögződéseiről, változásba kezdene...

Az Igazság túlságosan egyszerű ahhoz, hogy könnyű legyen működtetni az életünkben.

Krízis után

Vannak mérföldkövek vándorlásaink során. Az egyikük neve: Illúzióvesztés. Amikor rádöbbenünk, hogy mindaz, amiben addig gondolkodni tudtunk, csak saját elménk terméke - és nem sok köze van a Valósághoz. 

Ilyenkor apró üvegszilánkokra hullik szét az életünk...  

Minden, amiben hittünk, amit elhittünk önmagunkról, másokról, a világról - elszürkül, és jelentőségét veszti. Romokban hevernek ideáink...

...ám emlékezzünk: új csak akkor épülhet, ha előtte leromboljuk a régit... 

Éppen ezért az összeroppanás krízise utáni csönd inspiráló mélységében már legyen a pozitív, áramló Teremtésé a főszerep... 

Varázsoljunk Szépséget magunk köré, váltsuk meg szenvedésköreinktől saját lényünket: kezdjük el új, szárnyaló napjainkat a kristálytiszta létezés örömével... amikor nincs múlt, csak a jelen pillanat mágikus csillanása... Ajándék minden újjászületés.

http://www.youtube.com/watch?v=XkquEe9m6iY

Kalitka

Mindaddig, míg túlságosan komolyan vesszük jelenlegi szerepünket e földi játszótéren, nincs esélyünk a Változásra, amely (ön)megváltásunk alapja. Az ember ébredéséig "sült galambra" vár - lázasan dagonyázik szerencsétlenségtudata mocsarában, ahelyett, hogy végre a kezébe venné saját élete gyeplőjét, és búcsút intene évezredes szenvedéstörténetének.

Megsúgom a titkot: az emberi egó imád szenvedni, ez élteti, ettől érzi fontosnak magát. A végsőkig küzd hatalmáért, ezért van az, hogy a tudatosság kialakítása, a megvilágosodás nem megy csettintésre: győzelmet aratni önmagunk felett a legkomolyabb kihívás. 

A recept egyszerű: aki igazán boldog akar lenni - boldog lesz. Aki azonban húzza az időt, és kifogásokat gyárt, miközben hajtogatja, hogy mindent megtesz a felszabadulásáért - az illúziók világában kitartó igyekezettel építi kalitkáját, röpülés helyett. 

Rajtad múlik. Egyedüli börtönőröd Te magad vagy.

Bűntudat nélkül

Mielőtt bánni kezdenéd - ostromló bűntudattal - múltad tévedéseit, tekints a mélyükre, és értsd meg, felismerésük miként támogathat fejlődésed útján.

Nincs helyzet, amely ne szolgáltatna tanulságokat számodra, és mindazok számára, akik résztvevőként a folyamatba léptek.

Otthon

Ha befelé élsz, a Csönd az otthonod, ahol megannyi szívhúr pendül finom rezgéssel ragyogtatva a Fényt, inspirálva ezzel a külvilágot kibontakozásában.

...

Ismerd fel a Csönd égig érő Harmóniáját. 

Hazatalálsz...

Ki vagyok én?

Feltetted vajon ezt a kérdést egyszer is igazán Önmagadnak?

...

Üvegszilánkok az Élet Házának padlóján. Egy tükör összetört. Köszönd meg - ez csak a fejlődésed bizonyítéka.

...

Ha nem fáj, nem igazi. 

Ha úgy érzed, belerokkansz a sikolyba, amely fejedből hasít a magasba: megtetted az első valódi lépést, befelé. 

...

Az egó illúzióinak meg kell semmisülni ahhoz, hogy haladni tudjunk, az Igazság Útján - Lelkünk Valósága felé.  

...

Hunyd le a szemed és kérdezd meg, befelé: Ki vagyok én? 

Ahhoz, hogy a választ képes légy meghallani, először le kell állítanod az elme szüntelen moraját; meg kell zaboláznod rutinos köreidet és azt mondani: itt és most újjászületek... énképem görcseinek felemlegetése nélkül. Szabadon.

...

Aki valós élményt él, belső világokat lát - inkább csöndben marad. Neki már nincs több mondanivalója, mert tudja, az emberi szó csak hiteltelenné teheti a Pillanat áhítatát.

Aki lelkesülten és gyanúsan sokat mesél megéléseiről - bizonytalan, hogy amit látott, igaz-e. A megerősítést kintről várja, ahogyan a csodálatot is. 

Ő még nem ivott az Igazság Forrásából, mert ha valóban megtapasztalta volna a Végtelen békéjét, megelégedne azzal a belső bizonyossággal, amely számára megadatott, és amely túlságosan szent ahhoz, hogy szenzációként kiadható legyen. Csak ragyogni kell - és az több, mint a szó.

...

Néha nem kell beszélni, néha elég a hallgatás. 

Néha a szó megfojtja az élményt, hiszen minden egyes ismétlés elme-szűrőnkön keresztül módosítja a tükröződést.

...

Fordulj befelé és őrizd a csöndet...

... és e csöndben érkezik a válasz: Ki vagy te?

...

Nincs más, csak Békesség. Áldás.

...

Elég, ha Te tudod. 

Tudásodat érezni fogja más is... és kortyol belőle. 

Az ezerarcú Csöndben.

Egyszerű Igazság

Amire fókuszálsz, az válik hamarosan a valóságoddá. Légy éber és tudatos! Te teremted a jövődet, jelenlegi gondolataiddal.

A Szabadság útján

A(z énkép-)skatulyáidból való kilépésed nélkül - amelyek azért épültek köréd, mert általuk vélted elfogadhatónak magad embertársaid szubjektív világában -, nincs lehetőséged megízlelni a Szabadság ízét.  Ha félsz egyedül maradni Önmagaddal, azt jelzi, halogatod a tükörbe tekintés katarzisát. Szorongsz attól, hogy félrelibben a fátyol, és megmutatja magát a rejtett Valóság.

A Boldogság pedig csakis a Csöndben születhet meg...

Fél(szeg)ek

Az, aki képes úrrá lenni a félelmein, és így a bátorság útját követni, embertársait is elfogadó, megengedő szeretettel látja vendégül életörömének lugasában, mert már nincs mitől mentenie magát: tudja, kicsoda - és tudja azt is: stabilitása által sebezhetetlen.
.........................................................................................................................

Az, aki le tudja győzni belső szorongása által diktált hetvenkedését, és szavai által immár nem saját dicsőségét hirdeti kétségbeesett vágyakozással - hegyeket képes megmozgatni, mert ismeri a Titkot: az Erő mindenki sajátja; mind ugyanazon Forrásból táplálkozunk.

Villámok

Minden harag befelé szól, csak éppen kifelé vetíti önmagát, bűnbakot találva, hogy ezáltal a felelősségtől máris mentesíthető legyen az eltorzult belső világ. 

Aki villámokat küld embertársaira - fél. Reszket a sötétben, ellenségeket lát maga körül, és elhiszi, védekezni biztonságosabb, mint felvállalni őszintén azt, aki aktuálisan lenni tudunk.

Bűntudat helyett

Hibáztál? 

Miért  fáj ez? Azt tetted, amit az adott pillanatban tenni tudtál. 

A kérdés az: kész vagy-e tanulni e lángoló útjelzőtábla szimbólumaiból, és felismerésed által magasabb szintre emelni életedet?

Altatódal

Szabad akkor vagy, ha énekel a Szíved.
Hallottad már valaha különös dalát? 
Átjárja a lényed, és minden síkon gyógyít. 
Felemel, bölcsőben ringat.
Benne és általa otthonra találsz. 
...
Miért hagyod, hogy berácsozza létedet a félelem?
Miért nem engeded meg magadnak, hogy az légy, akivé válni tudsz... amikor nincsenek korlátok, csak égig érő lehetőségek?

Rendelhető

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a következő lehetőségeket:

- előrendelhető Cs. Szabó Virág Átölelem a félelmeimet című kisregénye.

- örömmel várlak Benneteket önismereti konzultációra, írói-újságíró-színházi képzésre! Személyiségelemzés rendelhető a Fénypontnál.

Infó: www.fenyhordozok.hu, fenypont@gmail.com

Megengedés

Hagyd meg a másiknak, ami az övé! Engedd meg neki, hogy önállóan tanulhasson élete kudarcaiból, ezzel megadva az esélyt számára a felnőtté válásra. 

A legnagyobb ajándék - szívtől szívig - a bizalom: az a belső meggyőződés, mely szüntelenül azt sugallja: BIZTONSÁG VAN. MINDEN RENDBEN VAN. 

Amit tapasztalnunk kell, az úgyis - előbb vagy utóbb - megérkezik hozzánk. A megélés nehézségeitől akkor sem kímélhetjük meg önmagunkat, egymást, ha masszív páncélzatban, kéz a kézben járjuk az Utat.

Ne akarj kardot rántani akkor, amikor a hittel teli szeretet az egyetlen erő, amellyel támogatható a másik. Ne akarj önkéntes hős lenni ott, ahol az égiek csak statisztaszerepet osztottak rád. 

Olyan ez, mintha a másikat - féltve őt a bukástól -, lesöpörnéd a színpadról... 

Megakadályozod abban, hogy felnőjön szerepében-szerepéhez, megtalálja a büszkeség-teljes kapcsolatot - önmagával. Merthogy belülről büszke az ember önmagára csak akkor lehet (és ez a stabil, mélyről fakadó önszeretet alapja), ha győzelmet arat saját gyengeségei felett... 

...

Mi az, amit féltéstől reszkető viselkedésed az ő tudatalattija felé súg? Az, hogy: "majd én megoldom helyetted. Én képes vagyok rá - Te nem... Szükséged van rám ahhoz, hogy élni tudd az életedet... Nélkülem veszélyes számodra a lét".

Vajon ez volna a szeretet? Vagy inkább saját szeretetvágyunk és tartozni akarásunk torz visszatükröződése a másik önállótlanná tett arcvonásairól?

Változz, ha mersz!

Nem változol, mert félsz az ismeretlentől. 

Nem változol, mert rabul ejtettek tanult mintáid... a szokások, amelyek bűvöletében élsz hosszú idő óta.

Megsúgok egy Titkot: épp ezek azok, amelyek falat képeznek Közted és a Boldogságod között... 

A biztonságvágy, amely nem hagyja befogadni számodra az Életet...

Unatkozol? Szürke pincében kuksolva várod a Megváltást?

Megsúgom: nem jön...

...hacsak... Ki nem nyitod e dohos pince ajtaját, és ki nem lépsz a Fényre.

Varázsos dallamok

Egy musical születéstörténete

„Varázsolj valamit, valami szépet! Ne legyen hazugság, belülről éljed!” – így kezdődik a Mandralínia című musical egyik betétdala. Az alkotócsapat tagjai nem csak ideáljukat fogalmazták meg ebben a szövegben, de saját lényegüket is – ők ugyanis valóban élik azt, amiről mesélnek nekünk. A musical alapját képező könyv szerzőjével, magazinunk főszerkesztőjével, Cs. Szabó Virággal, a szövegkönyv alkotójával, Izsó Angelikával, és a zeneszerző Barta Ildikóval beszélgettünk.

Az inspiráció mágiája

Virág: Már a könyv születéstörténete sem volt mindennapi. Egy szomorú kislánynak szerettem volna biztató levelet írni, de három órán belül kisregény lett belőle. Az olvasók visszajelzései, és háromfős csapatunk félévig tartó – míg a musical elkészült – belső utazása alapján sejthetem: egy olyan történet született, ami a szívből jött, és a szívhez szól. Képes ugyanis megnyitni azt, és beengedni rajta a fényt. Nem „én” írtam – a folyamatban, mint az írásnál általában, egy magasabb erő vezetett, amiért csak hálás lehetek.

Angelika: Egy nap találkoztam Virággal. Már e történet nagyon különleges, ám a folytatás még inkább az. Elmentem egy könyvbemutatójára, ahol megvettem a Mandralínia, a harcosok földje című ifjúsági kisregényét, a lányomnak. El is kezdte olvasni, ám én képtelen voltam kivárni, amíg befejezi. Távollétében magamhoz vettem a könyvet, és ott, helyben „felfaltam”. Nem tudtam ugyanis letenni, annyira érdekelt, hogy mi lesz a főhős, Anna sorsa. Mindvégig úgy éreztem, ha ő rátalál az Útra, akkor nekem is sikerülni fog. Másnap már azzal keltem fel, hogy én ebből musicalt fogok írni. Virág beleegyezett, pedig eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnt, hiszen a Mandralínia alapvetően filozófiai jellegű mese. Ráadásul életemben nem publikáltam egyetlen művemet sem, csak a fióknak írogattam. Mégis, alig két hét alatt megszületett a szövegkönyv, és közben a gondolat bennem, hogy Barta Ildikó fogja írni a dalokat. Nem ismertem őt, csak egy, a Fénypont Kreatív Műhelynek írt dalát hallottam, mégis tudtam, hogy ő lesz a zeneszerzőnk. Felkértük, kapott egy példányt a szövegkönyvből, de hetekig nem történt semmi.

Ildikó: Valóban, csak hosszas halogatás után ültem le a kapott anyaghoz, ami azonnal és menthetetlenül magával ragadott. Magam sem akartam elhinni, de öt perc múlva már készen volt a musical egyik kulcsdala, a Varázsdal. Azt hittem, csak ez az egy a feladatom, de még aznap este jött a következő, majd a következő… Két és fél hét alatt írtam meg a huszonkét dalt! Közben nem aludtam, nem ettem, szüntelenül csak „fogadtam” az érkező dallamokat. Életem egyik legkülönlegesebb időszaka volt. Úgy éreztem, hogy ez a musical már megszületett „odafent”, és én csak lejegyzem a zenéjét, szorgalmas „titkárnőként”. Nem tudtam előre azt sem, hogy épp melyik dal következik, csak hallottam a dallamot, és a ritmusa alapján megkerestem a szövegkönyvben, melyiket „küldik” aktuálisan. Természetesen hangról hangra tökéletesen illeszkedett a szöveggel! Az első néhány dal egyébként – később ráismertünk - a Tarot beavatási lapjainak sorrendjében „érkezett”.

A beavatás folyamata

Angelika: Később rendszeresen összeültünk hármasban - Virág, Ildikó és én -, faragtuk a szövegkönyvet. Egyre közelebb kerültünk egymás lelkivilágához, és valódi önmagunkhoz. Egy nap az egyik ismerősöm rám nézett, és megkérdezte: „Terhes vagy?”. Meglepődtem, és a valóságnak megfelelően „nem”-mel válaszoltam, majd megkérdeztem, miért gondolja ezt. Azt mondta, olyan a kisugárzásom, mintha várandós lennék. Boldogság, izgatottság, reményteli várakozás érezhető rajtam. Nos, azóta valóban megszületett a „gyermek”.

Virág: A mai napig felfoghatatlan, hogy mit éltünk meg együtt. Olyan volt, mint egy beavatás, vagy újjászületés – szüntelenül érkezett hozzánk a gyógyító energia. Mi pedig befogadtuk, és ettől változni kezdtünk. Már készen volt a musical, amikor ráismertem: a főhős Sugár Anna valóban én vagyok. Ami a könyv publikálása óta történt velem, az bizony Annával már korábban mind megtörtént.

Ildikó: Igen, mindenkiben van egy Sugár Anna. Ám a többi szereplővel is könnyű azonosulni. A történetnek varázslatos bája van, ugyanakkor nagyon mély dráma, és feloldozás.

Angelika: Néha el sem hiszem, hogy mindez igaz. Újrahallgatom a dalokat, és azt gondolom, hogy ezeket nem is mi alkottuk, hanem isteni csodaként valamiért számunkra adatott meg a lehetőség, hogy „átadhassuk” őket a világnak. Nem tudom, hogy mi lesz a további útja Mandralíniának. Várunk, figyelünk a lehetőségekre, amelyeket az élet elénk sodor. Belül azonban mindhárman tudjuk, érezzük, hogy kijelölt útja van. A jövő tehát valójában az égiek kezében van. Tudom, hogy eljön a pillanat, amikor a színfalak mögött, vagy a nézőtéren ülve izgulunk majd az előadás sikeréért.

Elengedés-történet

Virág: Mindannyiunk élete az elengedés problematikája köré épül.

Csecsemőként gyorsan el kell engednünk azt a belső bizonyosságot, hogy anyánk és mi egyek vagyunk. Gyermekként fokozatosan kell elengednünk a családi fészek adta biztonságérzetet, és ki kell lépnünk a világba. A kamaszkor megannyi elengedés-krízist produkál számunkra, a felnőttkor drámáiról nem is szólva. Felnőtté válnunk - szintén fájdalmas, de szükségszerű lépés.

Ha boldogságot kívánunk mindennapjainkba, el kell engednünk az egónk félelmeit, és elvárásait… De el kell engednünk azokat is, akik menni akarnak – az életünkből távozókat, akiket másfelé szólít az útjuk. Minden válás gyásszal jár, időt és önismereti tudatosságot igényel, hogy begyógyíthassuk a sebeinket. Anna nagyapja halála után kell, hogy végigélje ezt a folyamatot, és feloldozza végül önmagát – egója feladásával – a szenvedéskényszer alól.

Ildikó: Amikor a gyászdalt írtam, napokig a hatása alatt voltam. Hol elviselhetetlen fájdalmat éreztem, hol ürességet. Régi sebek szakadtak fel bennem, és egy idő után már nem is tudtam, mit, vagy kit gyászolok. A drámai zene és az őszinte, mély szöveg egyébként segít abban, hogy először teljesen átadjuk magunkat a fájdalomnak, majd szépen lassan elengedjük azt. Biztos vagyok abban, hogy a Mandralíniának rendeltetése van. Magával ragad, és tisztítja a szívet. Nagyon sok tanítás van benne, ám ezek nem intellektuális üzenetek, hanem belülről áramoltatott életszeretet-dallamok. A musical azt adja, ami a színháznak a valódi lényege. Katarzist, amely az égig emel.

A Mandralínia című musical létrehozásához támogatókat keresünk. A Mandralínia, a harcosok földje című könyv megrendelhető a www.fenyhordozok.hu oldalon.

Szárnypróba

Mindaz, ami megtörtént, szükséges volt ahhoz, hogy eljuthass az itt és most különleges pillanatához. 
Merthogy minden pillanat különleges, hiszen mindben benne van a Változás, a Változtatás lehetősége.
Élj vele! Ezáltal nőnek ki ugyanis szárnyaid... Megtanulhatsz repülni!

Tévút

A tiszta-ívű Spirituális Út minden esetben az Élet maga.
A helyesen megválasztott módszer, irányzat az Életre készít fel. 
Eszköz és nem maga a cél.
Ha nyitott a szíved, és nyitott az elméd - a belső Tanítód megadja a válaszokat. 

Ám ha a Szabadság megélése helyett a bilincset válaszod, legyen bármilyen bölcs is a másik ember, akitől tanulsz - tévútra lépsz. Az ugyanis, aki saját láncaiba kapaszkodik görcsösen a felnőtté válás helyett, bár elméjében tájékozottságra tehet szert, célba sosem ér: mert rajta kívül álló tényezőktől teszi függővé Megváltását. 

Kié?

Kinek az életét éled?

Miért hagyod, hogy mások Rád vetített képe által határozd meg önmagad?

Miért engeded, hogy a körülmények befolyásolják az élethangulatodat?

Miért nem vagy szabad?

Megálló

Állj meg egy pillanatra, és tekints az égboltra! Minden válasz ott van. Nem kell mást tenned, mint figyelni, és befogadni. Ha erre kész vagy, meggyógyíthatod életed torzulásait: felnőhetsz igaz Önvalódhoz. 

Nagytakarítás

Tekints egy napodra, és lásd meg, mi az, ami tevékenységeid közül valójában pótcselekvés, saját fontosságod megerősítésére való törekvés - és nem a haladásodhoz szükséges, áramoltatott jelenlét. Ha fejlődni akarsz, ideje a nagytakarításnak. Dobd ki a kacatokat, és csak azt tartsd meg életed "padlásán", ami igazán a javadat szolgálja. Nagy szabadságérzet szabadul fel benned e rendrakás folyamatában.

Aki örökké rohan - menekül. 

Aki szüntelenül mozgásban van - kerüli az Önmagával való találkozás lehetőségét, ami pedig egyedül a Csöndben lehetséges. 

Minden változhat

Minden változhat, és változik is - ez az Igazság. 

Balgaság számon kérnünk a másik emberen azt, amit tegnap hangoztatott ígéretként vagy meggyőződésként, hiszen kijelentéseink az itt és most-ban fogannak; mi pedig - ha bölcsek vagyunk -, tudatosan alakulunk, formálódunk, tanulva korábbi tapasztalatainkból. Semmi és senki nem ugyanolyan, mint néhány perce, órája vagy éve... kivéve, ha az ember fogságba kényszeríti önmagát (és a másikat).

A bebörtönzött tudat ellenzi a változást, mert fél mindattól, ami ismeretlen vagy bizonytalan. Holott ez az evolúció, a fejlődés útja: elengedni a múltat, így szabaddá téve önmagunkat a jelen áramlásának befogadására.

A bűntudat érzése romboló energia, mindemellett értelme sincs, hiszen a Karma Ura úgyis behajtja valamennyiünkön a "tartozást": meg kell tanulnunk a leckét. Ha pedig nem hibáznánk, hogyan is volna lehetőségünk felismerni hiányosságainkat, tévedéseinket? 

Érkezz meg a MOST-ba... tekints úgy magadra, mint újszülöttre... Ezáltal egészen új valóságszigetek mutatják meg magukat előtted... CSODÁK! ... És ugyanígy: vajon miként látnád a másik embert, ha nem előítéleteid és elvárásaid tükrében szemlélnéd őt? Végtelennek és gyönyörűnek... 

Ezt hozza a Szabadság.

A belső hang

Fáj az élet? Ismerd fel: Széllel szemben nem érdemes...

A Szél az Isteni Terv. A Tisztaság, a Szeretet Útja.

Mindaz, ami ezzel ellentétes energiájú gondolat, érzés, szó vagy tett benned - megbetegít. Nem büntetésképpen: hanem azért, hogy ébredj! Valamit nem jól teszel... valamit Igaz Önvalód tiltakozására reagálsz, lázadásként. Konok gyermekként, aki minden jó tanács ellenére a "csak-azért-is" - irányt választja, majd csodálkozik, hogy szenved. 

Ne csodálkozz - vagy ne szenvedj! :-)

Nincs igazságtalanság az Életben. Ami beérkezik Hozzád tapasztalatként, saját múltbéli lenyomataid visszahatása, és mindaddig érint, míg fel nem oldod a karmádat, azaz le nem vonod a tanulságokat - és nem változtatsz téves beidegződéseiden! 

A Szívedre szorítsd a kezed, ha válaszokat keresel...

Mindig.

Merj tanulni!

...hiszen tudjuk, hogy a bátraké a szerencse... 

Az ember kizárólagos fegyvere a Sors-lászat-Erőivel szemben: a változtatásra való képessége. 

Ha elakadást észlelünk napjainkban, szenvedünk vagy nihilben tapogatózunk, esetleg folyamatos akadályokba ütközünk életünk valamely területén - máris megkaptuk a jelzést arra, hogy téves mintákkal haladunk az Úton: változtatnunk kell. Másként nincs probléma, amely megoldásra találhatna.

Ezért van a betegség a világban. Útjelző-tábla, amely fizikai tünetegyüttesével hitelesen mutatja, mit  éltetünk az elménkben jó ideje hibás gondolatként, meggyőződésként. A tünetek kezelése fontos, ám ha gyógyulást kívánunk magunknak, és nem csak időt húzunk, előkészítve így a terepet egy későbbi, immár nagyobb erejű krízisnek - szükséges a lelki okokat is feloldani magunkban. Enélkül nincs tartós javulás a fizikai testben, bármennyire is egyszerűnek hat a külső "csodaszerekre" támaszkodva struccpolitikát folytatni. 

Ha pedig egyik krízis jön a másik után, és mi nem vagyunk éberek az üzenetekre - távozásra szólít fel minket az Ég. Legalábbis átmenetileg, hiszen következő életünkben nyugodtan számíthatunk rá, hogy a korábbi megoldatlanságunk visszaköszön, ráadásul kamatostul. Mindaddig, míg szembe nem nézünk sötét démonjainkkal és meg nem szelídítjük őket...

...

E Törvény hatása alól senki nem szabadulhat, mindannyiunkra vonatkozik. Még ha akkor és ott el is hiteted magaddal, hogy neked másként is sikerülhet. Nem fog. 

Az egyetlen Út a tanulásé, az IGENEKÉ. 

...
...

Kétszemélyes egymásra tekintések, amikor kibogozódnak a fel nem ismert gubancok, megszületnek - elméletben - a megoldások, így jól működő, kipróbált gyakorlati technikák alkalmazásával elindulhat a gyógyulás folyamata... Gyakorlati tréningek, a valódi változásért, ITT!

Élet-mód(szer)

Az emberek többsége menekül önmaga és a lehetőségei elől, hiszen ezeket felvállalni eleinte - látszólagos - lemondással és fájdalommal jár.  Ezért olyan elterjedt energia a világban a boldogtalanságé...

...

Aki bölcs, tudatosan keresi a kihívásokat. Éli napjait, és amint blokkot fedez fel saját viselkedésében, érzelmeiben vagy gondolataiban - megfordul és farkasszemet néz démonjával, méghozzá mindaddig, amíg az meg nem szelídül. Tudja jól, hogy épp e démonok azok, amelyek elválasztják őt a Harmónia teljességétől... és nincs más, aki felülemelkedhetne ezek hatalmán, egyedül csak ő. 

...

A külvilág okolható szenvedéseinkért, ám balgaság ebben a meggyőződésben tartani magunkat. 

A külvilág  ugyanis csak az elménk tükre: azt mutatja felénk, amit korábban életre segítettünk a fejünkben...

Ha tudunk változtatni - mindaz szintén megváltozik, ami körülvesz bennünket.

Nincs okunk panaszra, hiszen lustaságunk, "patópálúrságunk" az egyetlen, ami megakaszt bennünket az életenergia áramlásában (aminek a következménye a betegség, majd tanulási képtelenség esetén: a halál). Fejlődni jöttünk emberbőrben a Földre - és ha képtelenek vagyunk ellátni választott aktuális feladatainkat, új szituációs gyakorlatba kényszerítenek a Sors Erő... ennek előfeltétele azonban átmeneti távozásunk, szerepcserénk.

...

Merj tanulni - és az Univerzum minden ajándékával elhalmoz Téged.

Túl a Sárga Köves Úton

... Mindenki a Boldogságot keresi.

Holott a Boldogság VAN, mindannyiunk számára adott. Csak épp az egónak nevezett szemellenzőnk miatt nehéz észrevenni...

...
Légy éber: ha többnek vagy kevesebbnek gondolod magad másoknál - eltévedtél. 
...

Amikor azt hiszed, hogy közel a cél, akkor kell a legelővigyázatosabbnak lenned... Az ellenség ugyanis lesben áll, és lecsap, amikor nem figyelsz eléggé... (Márpedig figyelni nehéz, amikor saját világunkba zártan igyekszünk másokat meggyőzni saját előrehaladottságunkról, ahogyan ezt a "spirituálisan fejlett" emberek sokasága teszi.) 

Tudod, hogy az ellenség nem a külvilágban lakozik?

A Sárga Köves Úton

Vannak - sokan -, akik egyáltalán nem szándékoznak önismereti utat járni (hangoztatva, hogy aki önmagát keresi, az bolond!). Ők a materialisták. 

Vannak - szintén sokan -, akik spirituális lénynek vallják magukat, szüntelenül önmagukról és saját sikereikről áradoznak, és mohó falánksággal vetik bele magukat az ezoterikus tanfolyamok sűrű erdejébe, miközben világgá kürtölik: én bizony a megvilágosodás felé tartok! 

És vannak - meglehetősen kevesen -, akik megértették, vagy legalábbis sejtik, hogy a befelé vezető út soha nem ér véget. A valódi győzelem az, ha készek vagyunk kilépni személyiség-börtönünkből, és az itt és most varázslatában folyamatos fejlődésnek, tökéletesedésnek alávetni (tudatosan) magunkat...

...

A vicc az, hogy valójában kivétel nélkül mindenki önismereti utat jár, csak épp a "címkézés" miatt az egó különféle reakciókkal reagál a fogalmakra. 
...

Bölcs meglátnod: nem tudsz nem önismereti utat járni, hiszen ÖNISMERETI ÚT = ÉLET, a maga kihívásaival, amelyeket életben maradásunk érdekében kell megvívnunk magunkban (az eredmény pedig (jó esetben) a fejlődés - kitartó ellenállás esetén pedig a betegség, a halál).

...

Senki nem több vagy kevesebb a másiknál, csak azért, mert a szókincse egyedi. 

Sőt, mindenki a Boldogságot keresi...

Ki vagy Te?

Félreismered magad. 

Lényedet csak az egód szűrőin keresztül vagy képes megítélni, amely meglehetősen korlátozott és hiteltelen képet ad a valóságról.

...

Járhatsz különféle oldásokra, hitegetheted ideig-óráig menekülésre beállított elmédet azzal, hogy a kívülről jövő segítség megoldásokat hozhat. 
Ám egy idő után elkerülhetetlen a szembesülés: komoly, elszánt önismereti munka, hősies pokoljárás, és tudatos felemelkedés nélkül nincs Megváltás. 
Fel kell vállalnod a Keresztedet, még akkor is, ha pillanatnyilag hallani sem akarsz erről - vagy pedig bólogatsz, a felszínesség labirintusában járva, megrészegülten: hiszen régóta azt csinálom, én bizony túl vagyok már sok mindenen! 
Mindkét irány - csapda.
...

... Az, aki túlságosan sokat beszél önmagáról és saját megvívott csatáiról, győzelmeiről - épp naiv hetvenkedése által bizonyítja: saját mélységei idáig elkerülték... 
... hiszen a Bölcs csak akkor felel, ha kérdezik, mert tudja, a tanulás - mint az élet fő mozgatója - a csöndben teljesedhet be, a hallgató figyelemben... 

... Az, aki túlságosan sokat beszél önmagáról és saját megvívott csatáiról, győzelmeiről - kisebbségi komplexussal küzd, ezért bizonygatja olyan vadul - illúzióinak - világát. Szüksége van a kívülről jövő megerősítésre, máskülönben miért emelné magát - mesterséges igyekezettel - hőssé beszélgetőtársa szemében? 

...

Aki már sokat győzött, tudja, hogy az Út még hosszú... ezért arra koncentrál. 

Nem pedig mások meggyőzésére... 

... És csak akkor szól, ha értelme van - de közben is tudja, hogy a Másikat kinyitni kell, és nem kioktatni... az Igazság ugyanis mindig odabent fakad...

...

Ki vagy Te?

...

Eljött az Idő...

Tekints körbe a világban, nyitott szemmel! Már nem kerül különösebb erőfeszítésünkbe, hogy észrevegyük az Új Korra való áthangolódás krízis-jegyeit: egyre feszültebbek az emberek, egyre több a környezeti katasztrófa, egyre több az érthetetlenség bennünk és körülöttünk. 

Ha bölcsek vagyunk, nem húzzuk tovább az időt, hanem itt és most 'igent' mondunk a tudatos belső munkára, ugyanis ez az egyetlen esélyünk arra, hogy stabilitásban éljük meg az előttünk álló éveket, évtizedeket, évszázadokat. Nem lesz könnyű elfogadni azt, hogy minden, ami idáig fizikai megnyilvánulásában körülvett bennünket és látszat-biztonságot adott, hamarosan széthullik: illúzióvilágunk egyik napról a másikra darabokra esik szét. Nem marad más 'fegyverünk', csak a Belső Tartásunk és a Szeretetünk.
'Meztelenül' kell felvennünk a harcot az Ismeretlennel szemben, miközben félelmeinket át kell alakítanunk Megbocsátássá, Elfogadássá, Bizalommá ott, ahol a bizonytalanság az úr.

...

Ha megkérdezed, hogy mitévő légy - azt mondom: meditálj, végezz mélyreható önismereti munkát: vállald fel a VÁLTOZÁSAIDAT. A meditáció az egyetlen olyan eszköz, amely "gyorstalpalóként" hozza megbízható eredményeit a fejlődés útján. Emlékezni segít... de csak annak, aki emlékezni akar. (Meditálni kizárólag az nem tud, akiben nem született még határozott döntés az átalakulásra; aki menekül a Valósággal való szembenézés elől.)

...

Megérkezni Önmagunkhoz csak a személyiségünk 'megváltásával' lehetséges. Fizikai, érzelmi és mentális (gondolati) síkon egyaránt tudatos edzésbe kell kezdenünk, ha a célunk a Gyógyulás, a Megvilágosodás. Lépésről lépésre, percről percre kell formálnunk lényünket ahhoz, hogy "hazatalálhassunk", megmártózva természetes állapotunkban, a Boldogságban. Nincs más út... 

...

Az éberség áldás, mert az úgynevezett spiritualitás - és annak divatos irányzatai - nem minden esetben a Fényt erősítik: pénzszerzés és egyéb egó-érdekek mentén bolondítják a tanácstalan keresőt, esetenként a legmélyebb szakadékokba taszítva őt. Csak annak higgy, aki benned bízik - és nem ő maga akarja a "szádba rágni" a biztosat. Aki kívülről jövő megváltást kínál - és nem inspirációt ahhoz, hogy te dolgozz elszántan magadon -, hókuszpókuszaival csak megtéveszt, és hátráltat utadon. A látszat-eredményeket előcsalogató ál-tudásnak hitelt adni manapság: luxus, hiszen fogy az időnk. Mindig azt válaszd, ami a legkomolyabb kihívás számodra: az ugyanis a fejlődés lehetősége számodra.  
...
Szeretettel ajánljuk: http://www.fenyhordozok.hu/ajanlat.htm

Ítélethozatal előtt

Mielőtt megszületne benned a vágy (vagy a kényszer) az ítélethozatalra - lassíts le, és kérdezd meg önmagadtól: miért sért engem ez az élethelyzet? Mi fáj a másik ember viselkedésében? 
Az őszinte válasz gyógyulást hoz: azzal szembesít, amit tanulnod kell a tökéletesedés útján haladva...

Társsal (Egyedül 2.)

A szemébe nézel, és lobogsz. Visszaköszön a régi Egységállapot Harmóniája.
(Átmenetileg.)

Hamarosan azonban ez az Állapot fogyni kezd, elhalványul... végül pedig átcsap közönnyé vagy épp dühös számonkéréssé. 

...

Ismerős? Ez az emberi párkapcsolatok többségének a sorsa. Akkor is, ha (el)válással végződik, akkor is, ha kényszer - együtt - maradással. A végeredmény mindkét esetben a Nihil, amelyben szüntelenül szomjas marad az Ember - csalódott. A felfokozott Szerelem-érzés fakó hétköznapi monotonitássá degradálódik, és a folytonosan lángokra áhítozó szorongva sír a sarokban, mert megfogalmazni sem tudja már, mi hiányzik. Magára maradt, Társsal vagy Társ nélkül. 

...

Emberek ezrei élik ezt a fájdalmat, időről időre. És csak keveseknek jut eszébe vándorútra indulni, a megoldás megtalálásának reményében. Hittel a Szívükben.

...
A Megoldás létezik. Csak épp nem odakint keresendő...

...

Meddig kell vándorolni összetett személyiségünk, és bejárhatatlannak ható Lélek-világunk lankáin? Amíg meg nem találjuk az Önszeretet Titkos Szentélyét, és gyertyát nem gyújtunk ott, odaadással, tisztelettel, áhítattal. És amíg ki nem mondjuk: készen állok arra, hogy megosszam a (saját magamban) újra-felfedezett Szerelmet egy másik Lénnyel, aki bár Én vagyok, rajtam kívüli formában testesült meg.

És akkor létrejön a Találkozás. Törvényszerűen.

...

Valódi Kapcsolat akkor születik, ha mindkét fél felkészült a Változásra - arra a Varázslatra, amelynek képességét mind magunkban hordozzuk, és amelynek szüntelen gyakorlása, fejlesztése elengedhetetlen szertartása a működőképes Összekapcsoltságnak. 

Ha a két fél egymást támogatva, Együtt fejlődik, mert mindketten hisznek egy közös Cél elérésében - az Univerzum Angyalai segítségével a kettejük SzeretetTerében pislákoló Tűz újra meg újra lángra kap, visszahozva AZT az Érzést, amelyre mindannyian vágyunk, hiszen Őshazánkra emlékeztet...
...

Minden emberi kapcsolat szolgálatalapú - áldozatokat kíván. 
Egónkkal jelen lenni valahol, ahol az ember sérülékenysége bármikor kiderülhet - hazugság. 
És ez a hazugság az, ami a Szerelmet csírájában fojtja el, még mielőtt kiteljesedhetne. 

Egyedül

Ha Társra vágysz (mert magányos vagy), ne a görcsös keresésre használd fel a kapott időt, mert így legfeljebb csak olyan emberekkel kapcsolod össze magad ideig-óráig, akik hiányosságaidra figyelmeztetnek, ám a Szerelem Rózsáját nem virágoztatják ki Benned.

Az Élet nem igazságtalan - az egyedüllét lehetőségét azért ajándékozza számodra, hogy az Igazi érkezéséig szorgalmasan tanulj, hogy később, ha egymást megtaláljátok, ne veszítsd el a másikat a felkészületlenséged miatt. 

...

A probléma oka, hogy az emberek többsége a tudatos fejlődés helyett az önsajnálatot választja, amelyben időnként még fel-fellángol az akarás-kényszere is, ami odakintről tekintve: ijesztő és menekülésre késztető energia. 

A vágytól hajtott ember így veszíti el azt, amiről álmodik - befelé tekintés helyett az elme fájdalomtól nyüszítő követeléseit érlelve magában sértett szörnyeteggé. 
...

Nem érti, hogy a hosszú csöndállapot érte van: azért, mert egykor kiküldte őszinte kívánságát az Igazi megtalálásáról az Univerzumba. Nem a Teremtőerő erőtlen, hanem az Ég bölcs: mindig azt küldi számunkra, amire készen állunk (vagy épp tréning-lehetőségeket biztosít számunkra a ráhangolódást segítő helyzetgyakorlatok megszervezésével).
...

Nem a világ rossz és nem is az Ember: ébredni kell, és akkor jönnek a válaszok, kéz a kézben a megoldásokkal... Az elmélyült, belső önismereti munka - itt nem a divatos spirituális tanfolyamok látogatásáról beszélek! - hiányában csak az a siker borítékolható, amelyért korábbi életeinkben megküzdöttünk már. Minden mást itt és most kell tanulnunk...

Tévedés

Azt hiszi a spirituális úton járó emberek többsége, hogy a pozitív gondolkodás a jövőbeli siker záloga. 

Ez a meghatározás azonban pontatlan, és épp ezért csalódáshoz vezet. 

Az, ami számít, nem a divatirányzat szolgai, mesterkélt követése, hanem a tudatalatti elme szüntelen és tudatos megtisztítása a fájdalmas lerakódásoktól. 

Az elméddel ugyanis hazudhatsz pozitivitást magadban, miközben a szárnyaid töröttek - ám az eredmény tükrözni valódi, legbensőbb megéléseidet fogja. Az a fontos, miben hiszel, mely gondolatokat teszed valóban magadévá - ezek azok, amik egyértelműen meghatározzák holnapodat. 

Nem elég imitálni az örömöt és az életigenlést: belső valósággá kell alakítani azt. Másként illúziókra épül az életünk.

Bilincsben

Szidhatod a másik embert, mert ragaszkodásával nem hagy levegőhöz jutni, ám ha valóban változtatni kívánsz a fennálló helyzeten, ideje felismerned és elfogadnod az Igazságot: Te tartod fogva őt. 

...

Tedd fel magadnak a kérdést: "Milyen lenne az életem az ő jelenléte nélkül?"

És most csöndesedj el, hogy tisztán megérkezhessenek a válaszok. 

...

Sok esetben már ilyenkor kiderül, hogy "szokatlan, furcsa, idegen" érzés lenne számodra, ha ő egyszer csak kilépne a mindennapjaidból. És ez a "szokatlan, furcsa, idegen" érzés bizony épp ismeretlenségével ijesztő számodra. Így aztán inkább benne tartod mindkettőtöket megszokott "cellátokban", csak ne kelljen szembenézni az újjal.

Sőt, ehhez a függőséghez még olyan démonokat is meghívsz, mint a bűntudat (mi lenne vele, nélkülem?), a sajnálat (én vagyok számára a "napfény"), vagy a sötét nélkülözhetetlenség-tudat (mi lesz, ha elutasításom miatt kárt tesz magában, vagy bosszút áll rajtam?). 

...

Az ember akaratlanul is hozzábilincseli magát félelmeihez, mert elhiszi, hogy ezek, még ha nem is kellemesek, de legalább ismerősek.

Csak hogy éppen ez a kínzó kötés meglétének elsődleges oka: az energia, amely az egyre duzzadó gondolatszörnyetegekből árad ki, elviselhetetlen bűzként. És amelyre a másik ember fájdalomteste fogékony, így aztán természetes, hogy a kapcsolat indaként fojtogatja tovább a benne élőket.

...

Emlékezz: Te teremted saját valóságodat. 

Ha képtelen vagy a másik embert szabadon engedni - azaz tőle saját lényedet megvonni -, elkerülhetetlen a szimbiózis-lét fennmaradása. 

Ám ha eldöntöd, hogy szabad vagy, és ezáltal gondolatban neki is jó utat tudsz kívánni (megbocsátással és szeretettel!!!) - a bilincs felolvad a bölcsesség tüzében; és a rémálomnak máris vége. 

...

A Szeretet energiája mindig erősebb minden másnál - így aztán hiába csak az egyik fél kapaszkodása. Ha az nem kap kellő megerősítést a függőség helytállóságára - a karma feloldódik. Törvényszerűen. 

Így aztán a megoldás tényleg Rajtad áll: képes vagy-e megengedni önmagad számára a Szabadságot és az azzal együtt járó Ismeretlenséget azért, hogy két lelket kiröpíts a börtöncellából, ezzel újabb önfeledt tapasztalati lehetőségekhez segítve őket?

Ajándék

Bolygónk csodálatos hely, ahol az ember isteni adottságaival varázsolni képes. 

Minden lehetőség nyitva áll tehát számunkra ahhoz, hogy Szépséget és Boldogságot teremtsünk magunk körül. 

Mégsem tesszük, vagy képességeinkhez mérten túlságosan ritkán... Sőt, inkább mindennek az ellenkezője igaz: félelmeinkkel egyre mélyebb sötétséget generálunk a világban. 

Miért? Azért, mert az elménk örökös gondolatlavinája elvakít, és nem hagyja, hogy meglássuk a Lényeget.

Mi a megoldás? Elindulni a tisztánlátás, és ezzel az elmekontroll elsajátításának útján. 

Az, aki boldog, önfeledt, szabad életre vágyik, elkerülhetetlenül meg kell, hogy tanulja a tudatos gondolkodás művészetét - másképpen minden erőfeszítése hiábavaló a harmóniateremtésre. Ehhez a legeredményesebb "gyorstalpaló" módszer a meditáció, de annak sem mindegy, hogy melyik formája. A régi energetika ugyanis visszaránt a múltba; csak az ITT és MOST áramlata az, ami a jelenben képes felszabadítani bennünket sok ezeréves félelemdermedtségünk alól. 

Változni kell - érted már? Hiszen a Világ is változik, és ha nem alkalmazkodunk, lemaradunk mögötte. Az pedig olyan komoly káoszt idéz elő bennünk, amellyel megbirkóznunk lehetetlen; összeomlunk súlya alatt. 

Mindannyiunk beavatása zajlik, egyre nyilvánvalóbb próbatételekkel. 

Jössz, vagy lemaradsz?
Itt az idő. Dönteni kell.
...
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ingyenesen letölthető kisregényemet:
Átölelem a félelmeimet
...
Ha nincs kihez fordulnod problémáiddal, megoldatlanságaiddal, de változni, fejlődni szeretnél:
Fénypont-tréningek

Tisztánlátás

Láss tisztán: mindaz, ami odabent és idekint körülvesz, saját múltbéli gondolataid következménye. Felelős egyedül Te vagy jelenlegi állapotaidért, életutad alakulásáért.

Ám az Élet igazságos: képes vagy a változtatásra is. De kizárólag Te, és csak tudatos tanulási folyamat árán! 

...

Felejtsd el, hogy az Univerzumnak vannak ártatlan áldozatai. 

Akit Te szerencsétlennek hiszel (beleértve akár önmagadat is), saját fekete vagy szürke mágiájának felelőse. 

...

Mindenkori lehetőséged elsajátítani a - szívből jövő! - pozitív gondolkodás művészetét, és ezáltal szépséget, boldogságot teremteni az Élet Színpadán. 

Ez az egyetlen mód az önmegváltásra - és a bolygósegítésre is!

Varázslat?

Amire a figyelmedet összpontosítod, az válik - hamarosan - a valóságoddá. 
...

Igen ám, de nem mindegy, hogy Szívből jövő örömmel és bizonyossággal merülsz el varázslatod "tárgyának" megidézésében, vagy pedig a "nekem úgysem sikerül" - hitehagyott rezgésével itatod át jövőképedet. (És akkor még nem említettük a félelem teremtő erejét!)

...hiszen a második verzió, elfojtott reménytelenség-érzetével inkább csak tovább blokkolja az energiaáramlást.
...

Légy éber a tudatalattid rejtett üzeneteire, hiszen azok ereje is mágikus... 
(Ezért van az, hogy számtalan pozitívan gondolkodó személy aurája sötét a szavakkal ugyan meghazudtolt, ám mégis létező szomorúságtól, keserűségtől és önvádtól. Nem elég elsajátítani a "don't worry, be happy" - képletét, azt őszintén működtetni is kell a mindennapokban, méghozzá gondolati, érzelmi, verbális és tettekbe foglalt képekben egyaránt. Másként még mindig csak ámítjuk önmagunkat, miközben elhisszük, változtunk.)

Varázsolj - de szívből és nemeset! 
Bármire képes az, aki kinyitja önmaga számára az Élet Kapuját...

Jó vagy Rossz?

Ki dönti el? 
A társadalom, amely - egykor emberi elmék által megalkotott - szabályokra épül? 
Tény, hogy ezen írott vagy íratlan törvénykönyv alapozza meg az évezredek során megkövesedett bűntudatunkat...

...

Holott ki sejtheti vajon, mi az Igazság?
Ki tudhatja, hogy az, amit cselekszünk, ellenünk van vagy épp értünk? 
Csak a karma (mint tévedhetetlen Igazságszolgáltatás) - azon felül pedig a Szeretet. 

...

Nem vagy rossz - legfeljebb a "rosszaság-tudat" mintáit hordozod magadban, amelyek "gombnyomásra" aktivizálódnak Benned. 
Egykori fájdalmas megélések lenyomatai ezek, amikor is - más emberek elméje szerint -, nem megfelelően viselkedtél. 
De van-e elvárható viselkedés ott, ahol a szabad akarat isteni adottságunk? 
...
Emlékezzünk: a cél még mindig a tapasztalás útján való emlékezet-visszanyerés... 
Emlékezni arra, hogy kik vagyunk valójában... 
Ha pedig e memóriazavar megszűnik, máris csak a Szeretet vezérelhet bennünket... hiszen nincsen más, csak AZ. Mindent átfogóan. 

...

A bűntudat megfojt és blokkolja valamennyi szívből jönni vágyó cselekedetünket. 

Nem állítom, hogy a tett következmény nélkül való - szerencsére nincs így, hiszen ez tanulási folyamatunk alapfeltétele -, de miért megfélemlítéssel neveljük az Embert (és így Önmagunkat), amikor lehetne mindezt empátiával és önzetlenséggel is gyakorolni? 
Kihozva belőle az Egyedit, a Megismételhetetlent, a Szépet...?

Engedj fel!

Ne gyötörd magad azzal, hogy ki voltál tegnap vagy tíz éve. Inkább vedd kezedbe sorsod irányítását, és kezdj el tudatosan változni.

Az emberek többsége "patópálúr" szerepébe zárja önmagát, mert fél a kudarctól, vagy kényelmes a belső forradalom elindításához. Inkább marad stagnáló szenvedésben, mintsem kreativitása erejével megváltsa vergődő lényét. 

...

Ám itt és most még mindig dönthetsz a fejlődés mellett. Itt és most elhatározhatod, hogy boldoggá teszed önmagad. Kezdj el odabent dolgozni, méghozzá mielőbb - hiszen a külvilág markáns változásai ezt előbb-utóbb úgyis durván megkövetelik tőled. Kevésbé fáj, ha szabad választás alapján lépsz fel démonjaid ellen e fennkölt szabadságharcban. 

...

Az, ami körülvesz - az elméd korábbi víziójának testet öltése. Fekete vagy fehér mágiát gyakorolsz? Eldöntheted életed körülményeire tekintve. 
Ha sötét a kép - ragadj ecsetet és hívd meg a világos színeket világodba: fesd vidámra, sokszínűre a vásznadat! 

Szabadítsd ki magad! Engedj fel az évezredes jég-páncél-létből... mert ezt senki más nem teheti meg helyetted. 

...

És ha jön valaki, aki múltaddal hozakodik elő, és számon kér, vagy bűntudatot generálna benned, nevess rá és mondd azt neki: "Jó, hogy akkor, azt megélhettük együtt! Én sokat tanultam belőle... Hát Te?"... és ne adj energiát a negatív áramlatoknak. 
Áradj tovább, kíváncsian, szomjasan a MOST lehetőségeire... és ha félelmet találsz elmédben, fogadd el, légy hálás neki: amit a legszívesebben elkerülnél, az a Te következő nagy mestered fejlődésed útján... Nézz szembe vele és engedd el...
Így válik egyre erősebbé benned az Élet...

Leckéink

Az idők végezetéig büntetheted magad a múltban meglépett tévedéseidért, ám ezáltal csak egyre mélyülő örvénybe rántod önmagad. 
Ami történt, azért kellett, hogy tanulj belőle és általa - így önsajnálat vagy  önostorozás helyett bölcsebb máris (a tanulságok mentén) a fejlődés útját választani. 
A karma rákényszerít: vállald a tetteid következményeit. Mindaddig lökdös, míg meg nem érted, hogy mely hozzáállásodon szükséges változtatnod gyógyulásod érdekében; és meg nem hozod az ehhez szükséges gyakorlati döntéseket.
...

Az Univerzumban nincs büntetés - csak tanulási lehetőség van, amellyel ha élünk, áldottá és örömteljessé tehetjük életünket; ha pedig nem: sorra elbukunk - egyre nehezedő - vizsgáinkon. 

...
Amit kudarcként élsz meg (amikor visszalapozol emlékkönyved egyes fejezeteire), az a legnagyobb tanítás számodra, amelyet bölcs helyesen értelmezned - majd a tanulságot levonva érdemes tudatosan irányt váltanod, a későbbi krízisek elkerülése érdekében. 
Mert az Élet nem téved: nincs véletlen baleset és nincs balszerencse sem. Minden okkal történik bennünk és körülöttünk. 
...

Bocsáss meg: de ne csak másoknak, hanem önmagadnak is azért, mert ott és akkor "csak" azt az adott helyzetet tudtad megteremteni saját lényed körül. 
Honnan is tudhatnád, hogy a szituáció által érintett személyeknek nem épp arra az eseményre volt szükségük saját fejlődésük érdekében? 

Hogyan is ítélkezhetünk mások vagy önnön döntéseink, megnyilvánulásaink felett, amikor nem sejthetjük, mely ösvények vezetnek bennünket valóban a megvilágosodás felé... 
Talán éppen azok, amelyektől tudatlanságuk, vakságunk okán a legkevésbé remélnénk jótékony megoldást - hosszútávon...

Múlt-démonok

Kísértenek? Nem hagynak szabadulni? A nyomodban lihegnek, egyre inkább föléd magasodva?

Megsúgom a titkot: nem ők kapaszkodnak beléd. Te nem vagy kész megválni tőlük, azoktól, akiket egykor megteremtettél magadnak, cinkostársnak. Ragaszkodásod erős, mert az egód szeret szenvedni, és szeret áldozatszerepben tetszelegni, hiszen így csikar ki energiát, elismerést saját maga számára...

Az Igazság pedig az: aki odabent valóban eldönti, hogy boldog - hamarosan azzá is válik. Ez az Élet Rendje.

Haza

Ha felismernénk, hogy milyen csodálatos létezői vagyunk az Univerzumnak, többé nem sóvárognánk beteljesedés iránt - hanem ÉLNÉNK Teljességünket, odaadással szemlélődve a Pillanatban.

Információk

- Hálás köszönetem Németh Zoltánnak, aki bámulatos kitartással fordítja blog-bejegyzéseimet, hogy azok angolul tudók számára is elérhetővé váljanak Smattering of Knowledge (google) címen. ITT: http://s-o-k.blogspot.com/

- Nyári tréninglehetőségek: írás, újságírás, személyiségelemzés, önismeret - egyénileg, kis-vagy nagycsoportban, minden korosztálynak. Szeretettel várlak Benneteket! www.fenyhordozok.hu

- Részletes, mélyreható személyiségelemzés a Fénypontnál! 

Határtalanul

...az ember épp a változásaitól hiteles és szép.
Miért büntetjük hát önmagunkat elkövetett, vagy el sem követett múltbéli vétkekért?

Miért nem hisszük el, hogy ami megtörtént, az szükséges volt ahhoz, hogy idáig eljussunk; e felismeréssel máris elindítva a változás folyamatát életünkben? 

Minden a tanulásunk elősegítéséért érkezik világunkba: azért, hogy ráébredjünk, másként gondolkodva harmonikusabb lehetne a Pillanat számunkra.

Ám ha beleragadunk múlt-örvényünkbe, és napról napra azzal gyötörjük magunkat, amit éretlenebb periódusainkban, vakon és balgán félreértelmeztünk: saját fejlődésünket blokkoljuk, a régi energiákkal  a korábbihoz hasonló rezgésű élményeket bevonzva életünkbe. A bűntudatnál sötétebb mocsár aligha lehet. 

Bármikor újjászülethetünk, ha eldöntjük: képesek vagyunk a változásra, és készek vagyunk tenni is érte.

Megérkezésben

Biztonságban érzed magad, mert úgy hiszed, pajzsként védenek szerepeid? 
Miért nem fogadod el, hogy az ember épp a változásaitól szép?

A Másik felé

Ha aggódsz a másik emberért, az energiáiddal azt kommunikálod felé: nem bízol benne annyira, hogy stabilan tudd a sikerét. Azaz gyengíted erejét, ezzel máris negatívan beavatkozva karmájába.

Ha azonban azt tudatosítod magadban, hogy a másik fél az adott helyzetből és körülményekből a legtöbbet képes kihozni, így egy mentális öleléssel felemeled őt - és máris segítettél "küldetése" végrehajtásában. Ha így fordulsz hozzá, azzal is tisztában vagy, hogy bármi történjék is, az a fejlődését szolgálja... sőt, néha épp a zuhanásban van a későbbi felemelkedés kulcsa...

Mindig bízz a lehető legjobb megoldásban, még akkor is, ha reménytelennek mutatja magát egy történet. Teremtő erőd által ugyanis képes vagy szárnyakhoz segíteni önmagadat, és ugyanilyen módon inspirálni a Másik Embert is. És ilyen áldott "mustármag" megélések közepette néha bizony a hegyek is elmozdulnak...

A Szeretet - Bizalom.  A Bizalom - Szeretet. 

Minden más az egó bizonyítási kényszere saját fontosságára és nélkülözhetetlenségére.